3.rész

Sziasztok!Először is nagyon sajnálom,hogy ilyen ritkán jönnek új részek,de egyszerűen nem volt időm.Egyébként elkészült a blog csoportja.Ne ijedjetek meg,hogy több blog is szerepel benne,inkább kukkantsatok be azokba is,mert azokat is én írom.Csoportért katt IDE.
Na de többet nem is dumálok,itt a rész amit már annyira vártatok.

Csendben ültünk továbbra is az autóban,amikor egy olyan helyet pillantottam meg,amit még nem láttam.Fejemet szinte már az ablaküveghez nyomva néztem elbambulva a tájat.Ez volt az,Las Vegas.Jason kínosan elnevette magát majd,szokásához híven belém kötött.

-Mi olyan érdekes ebben.-mondta nevetve

-Semmi,csak még nem jártam ilyen helyen.-kaptam el a fejem hirtelen és minden lelkesedésem elszállt.-Jó neked,hogy ilyen életed van.-mondtam lehajtott fejjel.

Nem válaszolt semmit,még csak rám sem nézett.Közel fél óra csendes autókázás után egy kevésbé forgalmas utcán,ahol kertes házak voltak megálltunk egy villa előtt.Drágalátos el rablóm,kinyitotta a kocsi ajtaját és kiszállt.Követtem a példáját és én is kiszálltam.Jason elindult a bejárat felé.Én csak álltam ott,nem akartam bemenni,féltem.

-Nem jössz?-nézett hátra egy pillanatra

-De.-mondtam majd követni kezdtem.

Beléptünk az igencsak nagy házba.Remekül volt berendezve.

-Gyere!-zavart meg a nézelődésben Jason.

Válasz ként bólintottam egyet és utána mentem.A lépcsőn felérve a legutolsó ajtóhoz vettük az irányt.

-Ez a te szobád,aztán majd eldöntöm,hogy mi lesz.-tárta ki előttem unottan az ajtót.

-Köszönöm.-morogtam halkan,majd besétáltam a helységbe.

Egy egész jól berendezett tágas hálószoba volt.A falon képek,fehér bútorok,középen egy francia ágy.A gardrób felé sétáltam és kinyitottam.Rengeteg ruhát találtam az én méretemben.

-Szóval már vártak.-mondtam magamban,majd becsuktam a szekrényajtót.Kicsit jobban megnéztem a falon lógó képeket.

Az egyiken a nővéreim voltak a színpadon a másikon pedig anyám.

Az ágy fölötti nagyobb képhez értem.Rajt volt az egész családom.Itt még csak 6 éves voltam.Emlékszem tisztán erre a pillanatra.Az első nagyobb fellépésemen készült.Hilary még egy félénk kislány volt és Alexes pedig a copfos lány,aki mindig mosolygott.

-Hiányoztok!-simítottam végig a tenyerem a képen,majd egy könnycseppet hullajtottam el.De miért kell engem büntetni.Nem csináltam semmi rosszat,mindig szófogadó voltam.Később  kopogtattak az ajtómon.Megtöröltem a szemem,majd kinyitottam.

-Mit akarsz?-kérdeztem halkan.

-Gondoltam éhes vagy,hoztam neked enni.-nyomott a kezembe egy tálcát és halványan elmosolyodott.Belenéztem gyönyörű barna szemeibe.Teljesen belefeledkeztem a helyzetbe,hogy elrabolt.Csak ő és én.De nem!Nem szerethetek bele én utálom őt.Gyorsan megráztam a fejem,ezzel kiment belőle minden "rossz" gondolat.

-Köszönöm.-motyogtam és kivettem kezéből a tálcát.

Becsuktam az ajtót és enni kezdtem.A kórházi kaja nem valami ehető így jól jött valami normális is.Amikor befejeztem hátra dőltem az ágyon és gondolkodni kezdtem.Talán legbelül Jason is tud szeretni?

2.rész

Huhh...hát 6 rendszeres olvasó és 500 oldalmegjelenítés*.* Köszönjük!Nem gondoltam,hogy ilyen sikeres a blog,de mégis!*o*
De van egy rossz hírem,mivel kezdődik a suli ezért ritkábban lesz új rész..:// Remélem megértitek,de többet nem is dumálok.Itt a várva várt új rész!

*Emma*                                         

Istenem!Hogy a francba keveredhettem ilyen helyzetbe?Nagyon félek.Úton voltunk a "bűn" városa felé,én csak arra tudtam gondolni,hogy szeretett családom biztosan nagyon aggódik értem.

Már egy ideje utaztunk amikor elrablóm apja a visszapillantó tükörbe nézett.
-Basszus!-kiáltotta el magát majd begyorsított
-Mi a baj?-kérdeztem halálra rémülve.Nem válaszolt senki ezért továbbra is csendben ültem.Már mentünk vagy 200-al amikor egy éles kanyarhoz értünk amit a sofőr nem jól vett be.Hirtelen megfordult a világ.Bumm!Aztán nagy sötétség.

*Jason*

A kocsi felborult mi pedig az út szélén landoltunk.Követőink titokzatosan eltűntek a csaj pedig elvesztette az eszméletét.

-Apa!Azonnal ki kell szállnunk!Az autó mindjárt robban!-kiáltottam

-Beszorult a lábam!Vidd a lányt és tedd a dolgod.-mondta a lábát rángatva.

Én csak bólintottam egyet.Soha nem ellenkezdtem apámnak,erre lettem nevelve,na és persze arra,hogy hogyan kell a "könnyebb úton" pénzhez jutni.Így hát fogtam a lányt a hátamra dobtam és kiugrottam az autóból.Futottam ahogy csak bírtam.Amikor úgy gondoltam,hogy elég távol vagyok egyszer hátra néztem és akkor Durr és vége apám életének.Teljesen összetörtem,egy könnycsepp folyt le az arcomon,majd az egyiket követte a másik és egyre több.

*Emma* 

Lassan kinyílt a szemem.Először semmit nem láttam csak nagy homályosságot,majd hűvös fuvallatra összerezzentem.Kezemmel megtöröltem a szemem és megpillantottam elrablómat aki ép kinyitotta az ablakot.Gépek csipogására lettem figyelmes,a fejem pedig sajogni kezdett.

-H-hol vagyok?-tettem fel a kérdést

-Hol lennél?Hát kórházban,elvesztetted az eszméletedet.Csak mi maradtunk az autó felrobbant és az apám-elcsuklott a hangja-meghalt.

-S-sajnálom!-néztem le a takarómra együtt érzően.Láttam rajta a zavarodottságot nem tudta mit tegyen.

-Most magadra hagylak az orvos azt mondta,hogy nemsokára kijöhetsz.-mondta aztán már itt sem volt.Egyedül maradtam,ilyen sem volt még sűrűn.Csak feküdni tudtam egy ócska kórteremben.Minden fehér volt,fehér fal,fehér ágy és fehér bútorok.Rettentően unatkoztam és ismét csak a családomra gondoltam.

***

Ma jött el a nap,hogy kiengednek a kórházból.Nem voltam boldog mert nem tudtam most hogyan tovább.

Felöltöztem a piszkos ruhába amiben még ide kerültem és elindultam az ajtó felé.Meglehetősen ijesztő,hogy egy velem egykorú helyes,de bunkó fiúra bízom az életem,akit utálok.A fiú,ki elrabolt már várt,felállt egy székről és együtt a kijárat felé haladtunk.Nem szóltunk egymáshoz.Elértünk egy autóig.Most komolyan hány autójuk van?Kinyitotta nekem az ajtót én illedelmesen megköszöntem majd beültem.A srác,aki elrabolt átment a túloldalra,majd behuppant mellém,majd szép lassan elindultunk.Kínos csendben telt az út egy darabig.

-Egyébként mi a neved?-kérdezte unottan a srác

-Emma és te?-kérdeztem vissza        

-Jason.-válaszolta egyszerűen és újra beállt a kínos csend.                           

1.rész

Épp Dallas-ban voltunk fellépni,mint mindig nagyon magabiztos 
voltam és  előző este gyakoroltam kimerülésig,hogy kiváló legyek.

Aztán pörgött a dob és minden elkezdődött.A gyönyörű fények,az őrjöngő tömeg és hát a friss popcorn illata.Már mindenki fellépett a porondra,csak én nem.Én mindig a végén jövök be,olyan "fő attrakció" szerű vagyok.Soha nem szerettem,de már az évek során meg szoktam.5 éves korom óta csinálom ezt és meg kell,hogy jegyezzem:UTÁLOM.Kis korom óta az álmom,hogy híres tornász legyek,olimpikon.Csak egy probléma van,egész életemen itt fogok a cirkuszban rohadni.
Eljött az idő,én következtem,határozott léptekkel jöttem elő a függöny mögül és már kezdtem is a lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb gyakorlatokat.Most is nagyon élveztem az egészet,imádok a figyelem középpontjában lenni.
Mikor a fellépésnek vége lett,odajött hozzám egy elég nagyképűnek tűnő,gazdag korombeli srác.Nem értettem mit keres itt egy ilyen fiú,ide általában csak a fellépők jöhetnek.
-Jó voltál kislány-jött hozzám közelebb és elmosolyodott.
-Engem te csak ne hívj kislánynak!És mit keresel itt?Akarod,hogy szóljak a szüleimnek?-kiabáltam neki,de ő magasról letojta az egészet.
-Na figyelj,nincs kedvem veszekedni,apám küldött,hogy elvigyelek Las Vegas-ba.-mondta flegmán,majd még jobban közeledett felém és már olyan közel volt,hogy éreztem a szívének minden egyes dobbanását.Gyönyörű barna szemével pedig az én szemembe nézett.Las Vegas,még soha nem jártam ott,de mindig is el akartam menni.
-M-minek?-kérdeztem remegő hangon.
-Egy kis szabású pókerrendezvényünkön kéne szerepelned.Híressé válhatsz,mi meg az apámmal meggazdagodhatunk belőled.-mondta majd egy lépéssel hátrébb lépett tőlem.Ez egy felfújt hólyag,mit képzel?Hogy majd az ő kedvükért itt hagyok mindent?Bár a "híres" szó nagyon csábítónak hangzik,de ezek az emberek ismeretlenek számomra.Ki tudja mit csinálnának velem.
-Nem megyek!-nyögtem ki,hosszas idő után és én is hátrálni kezdtem.
-Gondoltam,hogy ezt mondott.-Nézett rám szúrós tekintettel,azokkal a szemekkel ölni tudott volna.Hirtelen csettintett egyet és két fekete ruhás pasi lépett mellé.Rájuk nézett és ők egyből tudták mi a dolguk.Megragadták mindkét karomat,a számat befogták,majd egy kocsihoz vonszoltak.Sötét volt,az előadásnak vége,minden vendég hazament,a családom nem tudom hol lehet.Egyedül maradtam,senki sem menthet meg.
Segítség!Félek!

A hátsó ülésre dobtak.Nem volt esélyem szökni mivel egyik oldalamon az egyik srác,másik oldalamon a másik ült.
-Szuper!-mondtam magamban.
Behuppant az autóba a "lovagom" aki híressé tesz és még egy nagy darab férfi,gondolom az apja.
-Szép munka fiam-mosolyodott el a nagydarab majd rám nézett.

Prológus

Érezted már milyen másnak lenni?Milyen,ha más a családod?Nincsenek barátaid,hetente váltasz iskolát.Nincs életed!

Emma Clark 18 éves lány,akinek az otthona egy vándorcirkusz.Artista ként  dolgozik,mint a két nővére,Hilary és Alexes.Apja a cirkusz igazgatója,amúgy meg kiváló bűvész,anyja pedig az elbűvölő asszisztens.A cirkusz még egy bohóccal és különböző állatokkal rendelkezik.Izgalmas életnek tűnik,pedig korántsem az.
Alig tudnak megélni,nem sokan kíváncsiak manapság a cirkuszi előadásra.Emma élete álma,hogy egyszer megszabaduljon a családjától és önálló életet éljen.Mind ez csak a képzeletében létezik,míg Las vegas-ba nem keveredik és esélyt kap a továbblépésre.

Vajon sikerül  neki valóra váltani álmát?Vagy mindez kudarcba fullad?Ha érdekel tarts velünk a további részekben...!