3.rész

Sziasztok!Először is nagyon sajnálom,hogy ilyen ritkán jönnek új részek,de egyszerűen nem volt időm.Egyébként elkészült a blog csoportja.Ne ijedjetek meg,hogy több blog is szerepel benne,inkább kukkantsatok be azokba is,mert azokat is én írom.Csoportért katt IDE.
Na de többet nem is dumálok,itt a rész amit már annyira vártatok.

Csendben ültünk továbbra is az autóban,amikor egy olyan helyet pillantottam meg,amit még nem láttam.Fejemet szinte már az ablaküveghez nyomva néztem elbambulva a tájat.Ez volt az,Las Vegas.Jason kínosan elnevette magát majd,szokásához híven belém kötött.

-Mi olyan érdekes ebben.-mondta nevetve

-Semmi,csak még nem jártam ilyen helyen.-kaptam el a fejem hirtelen és minden lelkesedésem elszállt.-Jó neked,hogy ilyen életed van.-mondtam lehajtott fejjel.

Nem válaszolt semmit,még csak rám sem nézett.Közel fél óra csendes autókázás után egy kevésbé forgalmas utcán,ahol kertes házak voltak megálltunk egy villa előtt.Drágalátos el rablóm,kinyitotta a kocsi ajtaját és kiszállt.Követtem a példáját és én is kiszálltam.Jason elindult a bejárat felé.Én csak álltam ott,nem akartam bemenni,féltem.

-Nem jössz?-nézett hátra egy pillanatra

-De.-mondtam majd követni kezdtem.

Beléptünk az igencsak nagy házba.Remekül volt berendezve.

-Gyere!-zavart meg a nézelődésben Jason.

Válasz ként bólintottam egyet és utána mentem.A lépcsőn felérve a legutolsó ajtóhoz vettük az irányt.

-Ez a te szobád,aztán majd eldöntöm,hogy mi lesz.-tárta ki előttem unottan az ajtót.

-Köszönöm.-morogtam halkan,majd besétáltam a helységbe.

Egy egész jól berendezett tágas hálószoba volt.A falon képek,fehér bútorok,középen egy francia ágy.A gardrób felé sétáltam és kinyitottam.Rengeteg ruhát találtam az én méretemben.

-Szóval már vártak.-mondtam magamban,majd becsuktam a szekrényajtót.Kicsit jobban megnéztem a falon lógó képeket.

Az egyiken a nővéreim voltak a színpadon a másikon pedig anyám.

Az ágy fölötti nagyobb képhez értem.Rajt volt az egész családom.Itt még csak 6 éves voltam.Emlékszem tisztán erre a pillanatra.Az első nagyobb fellépésemen készült.Hilary még egy félénk kislány volt és Alexes pedig a copfos lány,aki mindig mosolygott.

-Hiányoztok!-simítottam végig a tenyerem a képen,majd egy könnycseppet hullajtottam el.De miért kell engem büntetni.Nem csináltam semmi rosszat,mindig szófogadó voltam.Később  kopogtattak az ajtómon.Megtöröltem a szemem,majd kinyitottam.

-Mit akarsz?-kérdeztem halkan.

-Gondoltam éhes vagy,hoztam neked enni.-nyomott a kezembe egy tálcát és halványan elmosolyodott.Belenéztem gyönyörű barna szemeibe.Teljesen belefeledkeztem a helyzetbe,hogy elrabolt.Csak ő és én.De nem!Nem szerethetek bele én utálom őt.Gyorsan megráztam a fejem,ezzel kiment belőle minden "rossz" gondolat.

-Köszönöm.-motyogtam és kivettem kezéből a tálcát.

Becsuktam az ajtót és enni kezdtem.A kórházi kaja nem valami ehető így jól jött valami normális is.Amikor befejeztem hátra dőltem az ágyon és gondolkodni kezdtem.Talán legbelül Jason is tud szeretni?